EN
A motorolaj-panna kapacitása körülbelül 3,5 literről (kompakt szedánoknál) akár 12 liternél is többre (nehézüzemű dízelmotoros teherautóknál) terjed, és függ a motor hengereléről, a tartály alakjától, a hűtési igényektől és a várható üzemeltetési körülményektől. A megfelelő kapacitás ismerete megakadályozza az alul- és a túltöltést egyaránt: az alultöltés kanyarodáskor vagy meredek lejtőn olajhiányhoz vezethet, míg a túltöltés a lendkerék habosodását és ezzel egyenértékű, súlyos kenési hibát eredményez.
Az olajpan kapacitása több, egyszerre érvényesülő korlátozó tényező figyelembevételével lett megtervezve. A panban elegendő olajnak kell lennie ahhoz, hogy a szívócsövet a legrosszabb esetben – az oldalirányú gyorsulás, a hosszirányú gyorsulás és a lejtőszög kombinációjánál – teljesen befedje. Elegendő hőkapacitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy kiegyenlítse az olaj hőmérsékletének csúcsait folyamatos terhelés mellett. Emellett illeszkednie kell a modern járművek egyre szűkebb motorháztetőjébe, ahol a ütközésbiztonsági szerkezetek előírják a minimális talajtávolságot és a maximális olajpan mélységet.
Járműszegmens szerint: a 1,4–2,0 literes soros négyhengeres motorral (Hyundai Elantra, Toyota Corolla, Honda Civic) felszerelt kisautók általában 3,5–4,5 liter olajat tartalmaznak. A 2,0–2,5 literes motorral (Toyota Camry 2,5, Nissan Altima 2,5, Hyundai Sonata 2,4) felszerelt közepes méretű szedánok 4,5–5,5 litert tartalmaznak. A 2,5–3,5 literes V6-os motorral (Toyota Highlander, Nissan Murano, Hyundai Santa Fe) felszerelt terepjárók és keresztkocsik 5,5–7,0 litert tartalmaznak, a magasabb értékek az integrált olajhűtővel és nagyobb olajtartályokkal rendelkező modellekhez tartoznak. Az 5,0–6,7 literes V8-as motorral (Ford F-150 5,0, Chevrolet Silverado 5,3/6,2, Ram 5,7 HEMI) felszerelt nagyméretű teherautók 7,0–9,0 litert tartalmaznak. A 6,0 liternél nagyobb lökettérfogatú nehézüzemű dízelmotorok (Cummins 6,7, Duramax 6,6, Power Stroke 6,7) 9,0–12,0 litert tartalmaznak, néha még többet is, ha kiegészítő tartályok vannak felszerelve.
A karter geometriájának összehasonlítása szöveges formában: a hátsó karteres kialakítások a motorolaj térfogatát a karter hátsó részén koncentrálják, és tipikusak a hátsókerék-meghajtású és hosszanti elrendezésű motoros járműveknél. Az első karteres kialakítások az olajtömeg előre helyezését jelentik, amely gyakori a kereszthelyezésű motorral felszerelt elsőkerék-meghajtású autókban. A kettős karteres kialakítások – amelyeket gyakran „denevér-szárny” vagy „meder” típusú karternek is neveznek – a térfogatot két kamrára osztják, amelyeket egy alsó csatorna köt össze; ezeket a kialakításokat elsősorban nagy teljesítményű és terepjáró járműveknél alkalmazzák, ahol extrém kanyarodás vagy dőlésszög esetén egyébként felfednék a szívócsövet. Két azonos lökettérfogatú motor lényegesen eltérő olajmennyiséget tarthat magában attól függően, hogy melyik kartergeometriát választotta az eredeti gyártó.
Egy gyakran emlegetett műhelyi csapda: a szerelők a szintjelző rúd „felső jelzéséig” töltik az olajat, anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy a szűrőt lecserélték-e. Egy tipikus csavarozható patron kb. 0,2–0,4 liter olajat tartalmaz; egy házba épített patronos szűrő akár 0,5 litert vagy többet is befogadhat. Ha a szerelő térfogatra vonatkozó előírás szerint tölti az olajat, de kihagyja a keringtetési lépést (az motor 30 másodpercig történő üzemeltetése, majd a szint újbóli ellenőrzése), a szintjelző rúd alacsony szintet mutat, így további olajat öntenek bele – így az olajmennyiség 0,3–0,5 liternél több lesz a megengedettnél. Néhány motor esetében ez elegendő ahhoz, hogy az olaj elérje a lendkerék ellensúlyait.
Egy konkrét eset, amelyet egy teherautóflotta-vezető írt le: egy GM 5,3 L-es V8-as motor (LT-sorozat), amely egy rutin karbantartás után autópályán gyorsan fogyasztani kezdte az olajat. A vizsgálat során kiderült, hogy a szerelő 6,5 literre (a megadott értékre) töltötte az olajat, de az előző olaj nem folyt teljesen le (kb. 0,6 liter maradt meg a hideg olajpanban), így az összmennyiség kb. 7,1 liter lett. Az olajkamrában fellépő habosodás miatt az olaj átjutott a gyűrűkön, és a PCV-rendszeren keresztül távozott. Az olajmennyiség visszaállítása a megadott értékre 500 km-en belül megszüntette a problémát.
A Nansen Auto olajpan-összeszereléseket gyárt, amelyeket az OEM szivattyúkamra-térfogatokhoz terveztek a Nissan, Hyundai/Kia, GM, Ford, Chrysler/Dodge, Toyota, Honda és egyéb platformokhoz. A 130–650 tonnás befecskendező szerszámos gépeinken végzett méretellenőrzés során koordináta-mérőgéppel (CMM) vizsgáljuk a belső szivattyúkamra geometriáját – mélységet, falhajlásszöget, elosztólemez pozícióját és a szívócsatlakozó helyzetét –, mivel egy olyan pan, amelynek szivattyúkamra-mélysége 3–5 mm-rel eltér a megadotttól, a használható térfogatot 0,2–0,4 literrel változtatja meg, és befolyásolhatja az olajszívás mélységét éles kanyarodás közben.
Egy gyakori félreértés: „a pan térfogata megegyezik a rendszer teljes térfogatával”. Ez két különböző érték. A pan térfogata az, amennyi olajat fizikailag befogad. A rendszer teljes térfogata – amelyet a tulajdonosi kézikönyvben adnak meg, és minden olajcsere alkalmával használnak – a pan térfogata plusz a szűrő térfogata, plusz a kenőrendszer csatornáiban rekedt kis mennyiségű olaj, valamint a motorfej olajcsatornáiban nyugvó olajmennyiség. Egy tipikus személyautónál a rendszer teljes térfogata 15–25%-kal nagyobb, mint a pan kizárólagos térfogata. Szervizeléskor mindig kövesse a tulajdonosi kézikönyvben megadott értéket.
Legyünk őszinték egy utángyártott alkatrészre vonatkozó valósággal: a nagy kapacitású vagy „pályára” szánt olajtartályok ténylegesen értékesek a keményen üzemeltetett járműveken, de módosítják a mérőrúd kalibrációját, és gyakran az olajhőmérséklet felmelegedési profilját is. Ha ilyet szerelnek be, kalibrálják újra a mérőrudat az új olajtartályhoz, vagy fogadják el, hogy a gyári olajszint-figyelmeztetés többé nem pontos.
Az IATF 16949 tanúsítás keretében minden általunk kibocsátott olajtartály-terv levegőszoros tesztelésen megy keresztül 30 kPa nyomáson, sópermet-állósági teszten 720 órán keresztül (jól meghaladva az OEM 480 órás minimum követelményét), valamint rezgéses érvényesítésen 5–2000 Hz-es tartományban, amely 150 000 km valós üzemeltetést szimulál. Ez különösen fontos a műanyag kompozit olajtartályoknál, amelyek ma már gyakoriak a modern motorokon, de a lefolyónyílás és a rögzítőcsavarok csatlakozási pontjainak gondos érvényesítését igénylik.
GYIK:
GYIK: K: A motorolajtartály alakja befolyásolja-e a tényleges kapacitást? V: Igen. A hátsó olajgyűjtő, az első olajgyűjtő és a kettős olajgyűjtő kialakítások különböző mennyiséget tartalmaznak ugyanazon motorfelújítási térfogat mellett is, és a különbség akár 0,5–1,0 liter is lehet. Mindig használja a gyártó által megadott rendszerkapacitás értéket a tulajdonosi kézikönyvből, ne becsülje meg a motorfelújítási térfogat alapján.
GYIK: K: Mi történik, ha túltöltjük az olajtartályt? V: A túltöltés miatt a hajtókar levegőt kever az olajba, amely habot képez, és csökkenti az olaj kenőhatását. Emellett az olaj a PCV (Positive Crankcase Ventilation – pozitív karterlégtelenítő) rendszerbe jut, ami szennyezi a belépő levegőrendszert, és kék kipufogógáz-kibocsátást eredményez. Súlyos túltöltés esetén az első és a hátsó főtömítések megszakadhatnak.
GYIK: K: Ugyanazt a kapacitást használjam-e, ha más márkájú olajszűrőt váltok? V: Általában igen, mivel az olajszűrők térfogata egy adott alkalmazásra nézve hasonló a különböző márkáknál (általában ±0,05 literen belül). Azonban a patronos szűrők (házas szűrők) térfogata jobban eltérhet, különösen utángyártott szűrőházak esetén – ellenőrizze a konkrét szűrő adatlapon szereplő adatait, ha nem gyári szűrőt használ.
GYIK: K: A felső vagy a középső jelzésig kell-e tölteni az olajat a mérőpálcán? V: A középső–felső tartomány a legbiztonságosabb. A felső jelzést nem szabad elérni; az alsó jelzés az olajhiány kockázatát jelzi terhelés alatt. Azoknál a motoroknál, amelyek érzékeny PCV-rendszerrel rendelkeznek (sok turbós, közvetlen befecskendezéses motor), az olajszintet inkább a skála háromnegyedéig, nem pedig a legfelső szintig érdemes beállítani.